EUGC beszámoló – Kunya West

Kezdetek:
Megérkeztem egy világvárosba, ami elég felforgatóan hatott a másnapi versenyem napjára, – egy nagyon nagy löketet kaptam mindenféle földi jóból – ezt csak fokozta a verseny előbulija, amit egy háztetőn rendeztek meg ahonnan be lehetett látni az egész várost, itt lendítettem is párat a páratlan kilátással. (Egy tálba kellett beletalálni, kb. 5 méterről.) Másnap kialvatlan voltam kicsit de egyben izgatott is, vártam a kihívásra, mint kisgyermek a karácsonyi ajándékra, amelyet itt úgy hívtak: European Urban Golf Cup. Az odavezető negyedórás komp úton próbáltam lazítani, élvezni a látványát a metropolisznak, nem stresszelni.

Előjáték:
Megérkezve a városrész monumentalitása ahol a verseny zajlott: az elsüllyedt tengeralattjáró, a hotelhajó, a hatalmas daruk, a csatorna partján elhelyezkedő kávézók/éttermek és maga a kikötő egy külön városnézéssel ért fel ahova egy turista nem biztos, hogy alapesetben elmegy… ez ismét egy élményt/lökést adott. A regisztrációt követően – amihez egy, a csatorna partján lévő otthonos kávézó adott terepet – bemelegítettünk, de nem vittem túlzásba, ahogy a Magyar és az Európa Bajnokság közti uborkaszezonban és a válogatott edzéseken kívüli erőltetett játékot sem preferáltam. Úgy gondoltam felkészültem, szinten tartó játékokat játszottam, új kiforratlan ütéselemeket nem vettem a repertoáromba. A flightok kiosztása után elindultunk Pavel Putteroviccsal és David Hasselgolffal az első lyukhoz Németország egy csapatával, ami egy hajón kapott helyet. Ez egy tökéletes kezdet volt, itt szembesültem először a szervezettség profizmusával, már ami a lyukak elhelyezését és típusait illeti. Minden vendéglátóegységbe be lehetett menni mellékhelységre, az embereket az utcán táblák figyelmeztették a röpülő labdákra, mivel szerencsére nem volt izolálva a terület az arra járóktól, így még inkább urbánus jelleget adva a versenynek.

Swingtime:
Minket szerencsésen megtaláltak a flightmarshallok a lyukaknál és figyelték játékunk, bár ez nem mindenkinél volt így, mivel kevesebb önkéntes jelentkezett mint amivel számoltak és ebből lett egy kis kavarodás, talán egyetlen negatívumként megemlítve. A játékommal kapcsolatban nem voltak elvárásaim, végig egy kép lebegett a szemem előtt, hogy jól érezzem magam és örömből játsszak, mivel körülbelül egy éve kezdtem a golfot, nem akartam nagyon megfeszülni, az esélytelenek nyugalma vezérelt, de természetesen nem került el a stressz és végig kisért sok lyukon keresztül a teljesítési vágy, amit a középső etapban sikerült elhagynom. A hole-in-one ütésekre sok helyen járt külön ajándék, teljesítésükhöz egyrészt elég nagy tudás kellett, másrészt mázli, mivel néhol az erősebb keresztszelek a labdáink útját erőteljesen befolyásolták. A német társainkkal pontozásban sokáig együtt haladtunk de a rutinjuk, főleg a greensome – csapatjátékoknál előjött és sok-sok tanáccsal látták el egymást, a mi flightunknak ez a fajta játéktípus sajnos nem sikerült annyira jól, egyrészt rutintalanságunk, másrészt talán a túlságosan nagy felelősség vagy annak hiánya miatt. A kezdeti lelkesedést, a középső nyomás alatt lévő részt a fáradtság követte nálam, ami a sok lyuknak és az egésznapos napon lévő aszalódásnak volt köszönhető, de úgy gondolom kitartottunk végig és sikerült nagyjából egységes szintet hoznunk a verseny alatt. Az utolsó lyukunk egy tetőről indult, ahol sokat kellett várakozni a feltorlódott flightokra de nem bántuk, mert addig is csodálhattuk a kikötő lélegzetelállító látványát fentről.

Utójáték:
A lyukak többségén csak ámultam és örömmel ütöttem meg őket, volt itt graffititől, a betonkeverőn keresztül dinoszaurusz szoborig minden amit el kellett találni. Imádtam. A regisztráció helyére hullafáradtsággal keveredett eufóriával tértem vissza. Az egész szezonban hajtottunk, a sok edzés és a versenyek, a válogatottba való bejutás és ez a fantasztikusan sokszínű Európa bajnokság ült le bennem egyszerre, úgy éreztem meghozta a gyümölcsét a befektetett munka, annak ellenére, hogy nem voltam önmagammal elégedett és éreztem, sok helyen tudtam volna jobb játékot hozni. Meglepődtem az eredményemen ami a magyar játékosok között osztott helyen – David Hasselgolffal – a harmadik azaz a 3. helyet érte.
Miután a többiek visszatértek eredményükkel, már éreztem, hogy jó helyen fogunk szerepelni, csak gratulálni tudtam mindenkinek. Visszük hírét itthon és viszik hírét ellenfeleink:

MAGYARORSZÁG 5. HELYEZETT AZ EURÓPAI URBAN GOLF BAJNOKSÁGON.

Slice:
1 évünk van, hogy tapasztalatainkat összegyűjtve, gyengeségeinken csiszolva, rengeteg gyakorlással és jókedvvel feljebb jussunk a ranglétrán. Esetleg szintet emeljünk a versenyeken, vagy minimum olyan lyukakon játszani mint itt, ahol adott volt a lehetőség a villogásra és az amatőrök is megtalálják számításukat. Remélem mindenkinek egy óriási élményt nyújtott az egész verseny és mindenkit arra buzdít odabent, mint engem is: LENDÍTS MÉGTÖBBET!

Kunya West